Rókus Ákos interjúja Thiesz Angélával

Thiesz Angéla a retextil technológia kitalálója, kidolgozója, valamint a módszerre épülő Retextil Alapítvány vezetője. Angélával egyetemi tanulmányairól, az Alapítvány működéséről és filozófiájáról beszélgettünk a Király utca 60. szám alatt található műhelyben.

„Úgy gondolom, az a lényeg, hogy mindenki megtalálja a szellemi-kulturális közösségét.”

 

• Ön a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-művészettudomány szakán tanult. Miért ezt a szakot választotta? Mik voltak a tervei, elképzelései, ezen elvárásai hogyan valósultak meg?
• Annyit elárulhatok, közel sem a Retextil volt a tervem. Az pedig, hogy miért ide jártam, egész egyszerű: a Főiskoláról felvételi nélkül vettek át hat hallgatót, nekem pedig magasak voltak a pontszámaim, így váltottam, és ide kerültem. Összesen hat embert vettek fel, és ugyanennyit vettek át, így tizenketten voltunk, az egész szakon pedig mintegy negyven-ötvenen. Ebben a kis létszámú társaságban nagyon jó, mondhatni családias volt a hangulat, ahol mindenki megoszthatta a véleményét, és lehetőségünk nyílt odafigyelni a másik gondolataira.
• Milyenek voltak az egyetemi évei? Milyen élményeket szerzett itt? Milyen volt akkoriban a hangulat a tanszéken? Kik voltak azok a meghatározó személyek, akik nagy hatást tettek Önre?
• Nagyon jók voltak az előadások. Ugye kevesen voltunk, és azt a kurzust vehettük fel, amit választottunk, ami érdekelt bennünket, és abból is kellett vizsgázni. Így tényleg olyan előadásokra járhattunk, amelyek megragadták a fantáziánkat, egyáltalán nem volt megkötve a kezünk. Az oktatók nagyon jók voltak, fergeteges előadásokat tartottak, emellett nagyon nyílt volt a légkör, előfordult, hogy dohányoztunk az órán, és kávézóban, kocsmában vizsgáztunk. Nagyon szabadszellemű volt mindenki, tanárok, diákok egyaránt. Annyira színvonalasak és érdekesek voltak az előadások, hogy egyszerűen nem tehettük meg azt, hogy nem járunk be az órákra, nem akartunk lemaradni semmiről.
• Milyen tevékenységeket végzett az egyetem alatt – vagyis, a tanulás szervezett keretein túl milyen egyéb tapasztalatokkal rendelkezett, mire lediplomázott?
• A rendszerváltáskor közös utazást szerveztünk Budapestre. Ekkor történt, hogy kifütyülték Göncz Árpádot, és mi a Déli pályaudvaron együtt szálltunk fel azokkal, akik részt vettek a megmozduláson, és indultak vissza Pécsre. Kelenföldig eldöntöttük, hogy valamit csinálni kell, mert olyan országban nem élünk, ahol az első és máig egyetlen hibátlan politikust kifütyülik. Hazaúton annyira belelovalltuk magukat, hogy Pécsre érve tüntetéssé alakult az egész. Hatalmas élmény volt!
• Hogy érzi, eddigi tanulmányai hogyan befolyásolták életét? Változott-e valamit szemléletmódja, életfelfogása, világképe?
• Úgy érzem, az embereket emberiségként kellene szemlélni, nem pedig csoportként, vagy gondolkodásra képtelen tömegként. Minden egyes ember egyén, más tulajdonságokkal. Lehet, hogy ezt nem a BTK adta, de így van rendjén. Bennünk is megvolt ez az érzés.
• Hogyan alakult ki önben a Retextil módszer tervezete, hogyan valósította meg?
• A Retextil úgy alakult ki, hogy van otthon 5 gyermekem, akik a hideg kövön játszottak, és valamit alájuk kellett tenni. Aztán szőttem minden éjjel egy szőnyeget, és azon agyaltam három évig, hogy ami eszembe jutott, és amivel a rongyszőnyeg-perspektívából ki lehet lépni, az hogyan működik, és éveken át tartó töprengés során szép lassan csak kialakult a rendszer, rájöttem, hogy működik, ha elhasználódott textilanyagokból újat hozunk létre.
• Miért döntött egy ilyen kreatív, egyben újrahasznosításra épülő tevékenységi kör mellett? Hogyan lehetne összefoglalni tevékenységük filozófiáját? Hogyan lehet ezt a felfogást a mai világban a gyakorlatban is realizálni?
• A filozófiánkat összefoglalva visszavezethetjük az életszövet, sorsfonal motívumra, ugyanakkor gondolatrendszerünket áthatja az újrahasznosítás is. Az életszövet metafora lényege, hogy minden szál a szövet részét képezi, legyen az erős vagy gyenge, szép vagy csúnya, helye van benne, és a többitől megváltozik. Emellett a foglalkozásoknak terápiás jellegük van, ugyanis nálunk megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak. Ez a tevékenység pedig sokkal többet ér annál, mintha valaki csak napi 12 órában kupakokat csavargatna tollakra, és élőhalottként jönne ki az üzemből. Hozzáteszem, hogy az EU elfogadta a képzést, melyet elvégezve bárki elkészítheti otthon a terméket gyakorlatilag nulla forintból. Itthon sajnos nincs erre pályázat, pedig kutatások során kiderült, hogy a pszichésen sérült csecsemőknek az általunk készített hinták nagy segítséget nyújtanak a gyógyítás során. Az ide-oda mozgó hintában, tehát az instabil helyzetben a szülő érintésével közvetlenebb kapcsolat alakul ki a kisgyermek és a felnőtt között, mely nagyon fontos. Azonban úgy tűnik, hogy nem tudom beépíteni a rendszerbe, pedig otthon, ráfordított költség nélkül elkészíthetné magának bármelyik anyuka.
• Iparművészeti, környezetkímélő beállítódás jellemzi a Retextil Alapítványt, mellette terápiás jelleg és közösségi-művészeti akciók. Hogyan lehet megvalósítani, hogy tevékenységi körük ilyen sokrétű és sikeres legyen? A tervezési, szervezési feladatok során, az alapítvány működésében hogyan segítik a karon elsajátított képességek, szemléletmódok?
• A Retextil termékeinknek különböző szintjei vannak: készítünk kézműves termékeket, képzőművészeti alkotásokat, ebbe tartoznak a különféle önkéntes, kollektív művészeti akciók, melyekkel egy közösség helyzetén kívánunk javítani, emellett előállítunk iparművészeti termékeket is. A szintek mindegyikénél fontos, hogy a résztvevők be legyenek vonva az alkotási folyamatba. Ez néha nehéz, fontos a kíváncsiság, hogy érdekelje az embereket az, amit csinálnak. Volt, hogy közösségi akcióinkban csak a gyerekek vettek részt, a szülők sokkal inkább távolságtartók. Pedig fontos lenne, hogy ők is a magukénak érezzék az egészet, csak így teremthető meg az együttműködés, és az a kollektív tudat, hogy együtt alkották meg, és hogy amit létrehoztak, valamennyiüké.
• Így működik ez a reformpedagógiák esetében is: a tanár csak lehetőséget nyújt a tanulásra, megszervezi azt, és ez alapján a diákok szerzik meg maguknak a tudást. Emellett nagy hangsúlyt kap a csoportmunka is, ezáltal lesz sikerélménye a gyerekeknek, és így lesz tudásuk maradandó.
• Igen, ez is ahhoz hasonló. Számunkra is fontos, hogy bevonjuk az alkotásba az embereket, ettől fogják a sajátjuknak érezni, és nem valami idegennek az elkészült tárgyat.
• Mik azok a legfontosabb értékek, tapasztalatok, élmények, amelyeket a BTK-s egyetemi évei alatt szerzett és később, álláskeresés vagy munka közben, esetleg az élet egyéb területein is hasznára váltak, válnak? Hogyan segítették a Karon szerzett kompetenciák, értékek terveinek és céljainak megvalósítását? Hogyan érvényesíthetők a bölcsészettel szerzett szemléletek a mai világban?
• Úgy gondolom, az a lényeg, hogy mindenki megtalálja a szellemi-kulturális közösségét. Fontos, hogy kialakuljanak olyan körök, amelynek tagjai egyetértenek egymással, és ezáltal működőképes szociális tér alakulhasson ki. Emellett nagyon lényeges az is, hogy az embereknek legyen véleményük. Azért jöttem át annak idején a magyar-esztétika szakra, mert nem bírtam a fejszűkítést, ami a főiskolán ment, sokkal jobb volt az a szellemi gazdagság, a szabadság, amit a BTK adott.
• Érzelmileg mennyire kötődik a Karhoz és mennyire kötődik a saját tanszékeihez? Volt-e már tanszéki szervezésű alumni találkozón? Visszajönne-e a jövőben egy kari vagy tanszéki szervezésű öregdiák találkozóra Pécsre, a PTE BTK-ra?
• Igen, visszajönnék, mert nagyon kötődök a Karhoz és tanszékeimhez is. Mindig kiválóak voltak az esztétikás szakestek, ahol részt vettek a csoporttársak és az oktatók is, közösen szórakoztunk, és kivétel nélkül jó volt a hangulat, jól éreztük magunkat. Tavaly próbálkoztunk megszervezni a Lakoma mintájára a régi Platón születésnapi ős-esztétika szakestet, de az EKF miatt nem nagyon volt hely, ahol összehozhattuk volna, így elmaradt. Nagy kár, mert ezek a találkozók mindig nagy élményt jelentenek.

 

Tipp

Tagja voltál az egyetem valamelyik diákszervezetének? Alapíts neki egy csoportot, hogy a régi ismerősök is rátaláljanak, és közösen visszaemlékezhessetek a közös élményekre!

Csoportok

Tablóképek

Nincs az Ön évfolyamában más regisztrált felhasználó.

Üzenőfal

  • Szalai Attila: Magyar-történelem szakon végeztem 1984-ben.Hihetetlen, hogy szinte senki nincs, aki abban ...
  • Szalai Attila: Mindenkit üdvözlök, akik 1984-ben, vagy akörül végeztek.
  • Banyai Krisztina: Én senkit nem találok itt... Neha kapok egy üzenetet hogy ...

Az Európai Unió által társfinanszírozott projekt, amely hozzájárul az Európai Unió polgárai közötti
gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségének csökkentéséhez.