Rókus Ákos interjúja Méhes Károllyal

Méhes Károly a Forma-1 világának szerelmese, a Ferrari istálló rajongója. Az autósport hátterét feltáró szakkönyvek mellett versek, prózai alkotások szerzője, valamint újságíró. Károllyal a Dunántúli Napló szerkesztőségében beszélgettünk.

„Nagyon sokféle emberrel lehetett az egyetemen találkozni, és a budapesti oktatók is váltogatták egymást, így elég változatos volt az egyetemi élet, kiváló tapasztalatszerzési lehetőségeink voltak, és könnyen élesíthettük a világlátásunkat.”

 

• Ismét Vettel lesz a világbajnok?
• Hát nagyon úgy tűnik. Nem tudják a többiek felvenni vele a versenyt. Sajnos a Ferrarik sem.
• Ez minek köszönhető? A Renault istálló ugyanazt a motort használja, mégis sokkal lassabbak. Ennyit számít egy jó tervező, ennyit jelent Adrian Newey?
• Azt kell, hogy mondjam, igen, jók lettek az idei Newey-tások (nevet).
• Így kell új szót alkotni! De beszéljünk kicsit a tanulmányairól, ugye Ön a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-esztétika szakán tanult. Miért ezt a szakot választotta? Mik voltak a tervei, elképzelései, ezen elvárásai hogyan valósultak meg?
• Ez érdekes, mert én eredetileg nem erre jelentkeztem, hanem magyar-angol szakra, de oda nem jutottam be, és akkor valahogy nem is tudom már, milyen úton-módon, de felajánlották, hogy ide lehetne jönni. Igazából fogalmam sem volt, hogy ez mi fán terem. Elég új volt ez a szak, 1983-ban indult, és Bécsy Tamás alapította ezt az úgynevezett Művészettudományi Intézetet, és ez volt a harmadik évfolyam, amibe én bekerültem. Így, hogy nem tudtam, micsoda, nagyon nagy elvárásaim nem is lehettek, de nagyon előkelően hangzott. Még olyan kialakulatlan volt minden, folyamatosan születtek új tárgyra, amelyekre beesett valaki oktatni többnyire Budapestről, és ők is sokszor bevallották, hogy igazából nem igazán tudják, mit kellene nekik itt tanítaniuk, de most éppen XY-nal foglalkoznak, így róluk fogunk most beszélgetni, mert nagyon érdekes ember. Kisbali László volt sokszor ilyen, Somlyó Bálint, Tatár György, tehát kicsit kaotikus volt az egész, de ennek meg is volt a maga bája és izgalma, hogy benne lehetett az ember valami születőben. Hogy mennyire nevezhető ez szisztematikus oktatásnak, az nagy kérdés, de volt egy hangulata az akkor formálódó Bölcsész Karnak.
• Milyenek voltak az egyetemi évei? Milyen élményeket szerzett itt? Kik voltak azok a meghatározó személyek, akik nagy hatást tettek Önre? Régi csoporttársai és tanárai közül kivel tartja még ma is a kapcsolatot?
• Ezt a fajta magasabb szintű oktatást itt helyben nehéz lett volna megoldani a Tanárképző Főiskolás tanerőből, így sokan jöttek máshonnan, Budapestről, de például Szigeti Lajos és a testvére, Szigeti Csaba Szegedről. De azért voltak helybéliek is, Hanus Erzsébet, aki nemrég elhunyt, Nagy József, aki régi magyart tanított, de az igazán nagy régi magyaros Horváth Iván volt, akinek nagyon emlékezetesek voltak az órái. És akkor még élt Pirnát Antal. Ők nagyon komoly névnek számítottak, de tanított itt Tverdota György, akihez József Attilázni jártam, és voltak ezek a filozófus emberek, ami nem volt hozzám túl közel álló, mint a Somlyó Bálint, Kisbali László és Geréby György. Akkoriban ők még fiatal embernek számítottak, ugye ez 25 évvel ezelőtt történt, de ennek ellenére is nagy tudásúak voltak. Tatár antik irodalmat tanított, az Odüsszeiáról és az Iliászról magyarázott, és lenyűgöző volt, még annak ellenére is, hogy sokszor nehezen lehet ráhangolódni a régi szövegekre. De az a lelkesedés és az a jó értelemben vett pátosz, amivel beszélt, és az a tudásanyag, ami mögötte volt, elkapta az embert: mindig eredetiben idézett mindent, és úgy kapásból fejben fordította le, hogy nagyjából mit jelenthet, mert görögül, héberül és latinul tudta az eredetit.
• Milyen volt akkoriban a hangulat a tanszéken? Kik voltak a csoporttársai, tanárai? Itt szerzett ismeretségei mennyiben befolyásolták további életét? Milyen tevékenységeket végzett az egyetem alatt – vagyis, a tanulás szervezett keretein túl milyen egyéb tapasztalatokkal rendelkezett, mire lediplomázott (ösztöndíjak)?
• Ez egy formálódó közösség volt és nagyon sok fiatalnak felkeltette ez a pécsi kísérlet az érdeklődését, így összejöttek olyan figurák, akik már akkoriban próbálgatták szárnyaikat, és 1987-88-ban már a kötelező lapalapítási kísérleten is túl voltunk, akkor még Gyurcsány Ferenccel kellett egyezkedni mint KISZ bizottsági titkárral, hogy engedélyezze és nagy kegyesen ezt meg is tette, hogy a Metszet című lap 3-4 példánya megjelenhessen. Nem tudom, hogy könyvtárban, vagy egyetemi archívumban megtalálható-e (1 példány fellelhető a Tudásközpontban– R. Á.), de szerintem színvonalas lap volt: egyrészt oktatók írtak bele, az éppen akkor őket érdeklő témákban, valamint a hallgatók közül is voltak, akik tanulmányokat publikáltak, például Szécsényi Endre ekkor kezdett az angol barokk irodalommal foglalkozni egy fordítás kapcsán. Voltunk páran, akik írogattunk. Én például írtam prózát, de főleg verset, ott volt Hárs György Péter, aki verssel foglalkozott. Ide járt két évvel fölöttem Farkas Zsolt, aki akkor is írt már tanulmányokat és kritikákat. Túlzás lenne azt mondani, hogy volt egy ilyen önképző kör, de néha össze-összejöttünk és beszélgettünk ilyen dolgokról. Volt egy nagyon érdekes és kicsit ellentmondásos figurája az egész csapatnak, Kis Sanya, aki filmmel is foglalkozott egy időben, de szegény 40 éves korában öngyilkos lett, tipikus önsorsrontó értelmiségi pályát futott be. Ezentúl egy csoportba jártam Ágoston Zoltánnal, aki most a Jelenkor főszerkesztője, Mokos Tiborroal, aki a Pécs Tv főszerkesztője, a már említett Szécsényi Endrével, aki az ELTE esztétika tanszékének egyik oktatója, Jankovits László volt a tutorunk, aki most dékán helyettes, és nagyon lelkes volt, mellette másik tutorunk Somos Róbert volt. Gallasz József volt még egy érdekes személyiség, ő sajnos rajta ült azon az Air France gépen, ami lezuhant 2 éve. Szóval sok embert fel lehet emlegetni, akik idejártak és valamire vitték. Az oktatók közül Bécsynek az volt az erénye, hogy mindenkit ismert, és hozott folyamatosan új embereket, például föltűnt Kabdebó Lóránt is az irodalomtörténeti tanszéken, és hozott egyfajta pezsgést, mert nagyon sok írót-költőt ismert, akiket meghívott Pécsre, és az ő szárnyai alatt csináltam műfordítói speciálkollégiumot 5. évben, mert meg akartam úszni az akkor még kötelező középiskolai gyakorlatot.
• A műfordítás és az írás mellé hogy jött az újságírás, azon belül is a Forma-1 világa?
• A Forma-1 mindig is adott volt, mert azt gyerekkorom óta néztem az osztrák TV-ben még a 70-es évek közepétől, a nagy Lauda-korszak akkor futott. A saját szakállamra kezdtem el foglalkozni vele és csinálgattam statisztikákat. És voltam az Indiana University of Pennsylvania hallgatója csereprogrammal, a 80-as évek második felében ez nagyon nagy dolog volt. 1989-ben voltam kint egy fél évet, aminek eredményeképp mikor visszajöttem, halasztanom kellett egy évet. És hogy addig csináljak valamit, akkor jöttem el a Dunántúli Naplóhoz megkérdezni, hogy nincs-e valamilyen kulturális újságírás-féle lehetőség, és én akkor kerültem be ide, 1990 januárjában. Mellette párhuzamosan befejeztem az egyetemet, de itt a Naplón belül senki nem foglalkozott Forma-1-gyel, így szép lassan kisajátítottam ezt a területet. Miután belekerültem ebbe a világba, 1-2 versenyre el is jutottam, gyakorlatilag megvolt egy kapcsolatrendszer, ami ehhez kell. Az, hogy ebből lehetett utólag könyveket is csinálni, az már egy másik kérdés, mert arra akkor volt igény. Amikor az Alexandrával elkezdtem ezt csinálni 1998-ban, akkor egy több ezer példányos kiadvány elfogyott hetek alatt. Manapság már nem biztos, hogy így lenne.
• Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki jól írhasson?
• Ez nehéz dolog. Kell hozzá például türelem. Főleg a prózánál szokták mondani, hogy buszon, vagy úszás közben alakul a történet, ha valaki meg tudja jegyezni. Sokan csinálják, hogy fejben írnak és csak a végső verziót vetik papírra. Ez ugye a sorok számától is függ, mert egy Kalevalát nehéz fejben megírni, de a Pilinszky négysorosok talán beleférnek. Egy prózához oda kell ülni, dolgozni rajta, újraolvasni, javítgatni. Ez mind időbe telik. Mi kellhet hozzá? Megfigyelőképesség, olvasni is kell – bár fene tudja, vannak autodidakta szerzők, mint mondjuk Hajnóczy Péter. Tehát nincs recept, mindenki a maga útját járja, az mondjuk, nem árt, ha van egy olyan közeg, aminek van erre igénye.

• Az Ön esetében mennyire volt elegendő alap a BTK?
• Az íráshoz?
• Nem feltétlenül az íráshoz, hanem mennyire tudja hasznosítani az itt szerzett tudást?
• Hát az én esetemben minden bizonnyal közrejátszott, ugye nálam az egyetem 6 év volt, de előtte 2 évig nem kerültem be az egyetemre. Tehát én 20-26 éves koromig jártam, ami elég képlékeny, fogékony életkor. Emellett nagyon sokféle emberrel lehetett az egyetemen találkozni, és a budapesti oktatók is váltogatták egymást, így elég változatos volt az egyetemi élet, kiváló tapasztalatszerzési lehetőségeink voltak, és könnyen élesíthettük a világlátásunkat.
• Ez az Ön esetében meglehetősen szembeötlő: sokrétű író; versek, prózák, mesekönyvek köthetők a nevéhez.
• Ezek úgy jönnek idővel, mert amikor van gyerek, az ember mesél, és előbb-utóbb kitaláltam, hogy ezek ne szálljanak el a semmibe, hát felvettem magnóra, és ebből születtek a könyvek.
• Melyik terület áll a legközelebb Önhöz? Van-e olyan, amit a legszívesebben művel, vagy ez inkább hangulatfüggő?
• Igen, azt például észrevettem, hogy amikor hosszabb prózai műveket írok, akkor verseket nem nagyon, amikor szünet van a prózában, akkor esetleg jön 1-2 vers. A Forma-1 pedig nem egészen ilyen dolog, Most például elhatároztam, hogy írok egy nagy Ferrari könyvet, emellett van 1-2 ihletszerű dolog is, de az sokkal inkább megrendelésre megy.
• Ha újra felvételizhetne, akkor is a BTK-t választaná?
• Valószínűleg igen, mert semmi máshoz nem értek és különösen nem is vonzott soha egyéb. Abban nem vagyok biztos, hogy az esztétika mellett döntenék, lehet, hogy maradnék az eredetinél, az angolnál. Azt látom, hogy aki foglalkozik a nyelvvel és használja, megtanulhatja elég jól. Az irodalom pedig továbbra is érdekel, bár néha kicsit ódzkodunk, hogy a kritikusok és az úgynevezett tanulmányszerzők miket tudnak művelni egy-egy szerzővel vagy alkotással, de elhajlások mindig, mindenütt lesznek.
• Érzelmileg mennyire kötődik a Karhoz vagy a volt tanszékeihez?
• Tulajdonképpen kötődöm, és tartom nagyon sokakkal a kapcsolatot, például Nagy Imre Tanár Úrral. Sokszor írtam is róla, de ő is tagja az írószövetségnek itt a Dél-Dunántúlon, amelynek én a titkára vagyok. Ott van még a Szendi Zoli, aki most a német tanszéknek a vezetője, Horváth Ivánnal is sokáig tartottam a kapcsolatot. Hanussal nem sokkal a halála előtt futottam össze a vonaton, és Pesttől Pécsig dumálgattunk a régi történetekről, egész kellemes volt, holott előtte 20 évig nem is találkoztunk. Tehát ezek így megmaradnak. És most már a Facebook és az internet segítségével nagyon sok ember felbukkan a múltból, mint az Unicum reklám, kicsit más kiszerelésben, mint ahogy emlékszik az ember, de ettől függetlenül örülök neki, hogy van egy ilyen közösség.
 

Tipp

Oszd meg ismerőseiddel kedvenc oktatódat, csoporttársadat, vagy kedvenc buli helyed! Töltsd ki a Kedvencek fül alatt!

Csoportok

Tablóképek

Nincs az Ön évfolyamában más regisztrált felhasználó.

Üzenőfal

  • Szalai Attila: Magyar-történelem szakon végeztem 1984-ben.Hihetetlen, hogy szinte senki nincs, aki abban ...
  • Szalai Attila: Mindenkit üdvözlök, akik 1984-ben, vagy akörül végeztek.
  • Banyai Krisztina: Én senkit nem találok itt... Neha kapok egy üzenetet hogy ...

Az Európai Unió által társfinanszírozott projekt, amely hozzájárul az Európai Unió polgárai közötti
gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségének csökkentéséhez.