Bezzeg Réka interjúja Gyuricza Eszterrel

Gyuricza Eszter biztosra ment, amikor a Bölcsészettudományi Karra felvételizett: konkrét elképzelései, tervei miatt magyar–kommunikáció szakpárra adta be a jelentkezését. Hamar kiderült, hogy nem döntött rosszul, már a diploma megszerzése előtt szerkesztői munkát kapott az Alexandra Kiadónál. Eszter ma már kiadóvezetőként dolgozik, és ma sem csinálna másképp semmit, hiszen elégedett a munkájával.


„Szeretem a munkámat, hiszen sokrétű, rengeteg kihívást jelent, és időről időre hoz valami újat, ami miatt nem lehet megunni… Jó végigkísérni egy-egy könyvet az ötlettől a kézirat megszületésén át egészen addig, amíg kijön a kötet a nyomdából. Sőt még itt sincs vége, hiszen a promóció, a könyv utóélete szintén nagyon érdekes. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy lehetőségem van azzal foglalkozni, amit a magyar és a kommunikáció szakokon tanultam, s hogy a példám azt mutatja, bölcsész diplomával is szép karriert lehet befutni.” 


• Most a munkából jössz?
• Igen, onnan.
• Mivel foglalkozol pontosan?
• Az Alexandra Kiadó vezetője vagyok. Ez a klasszikus menedzseri munkakör a könyvkiadással kapcsolatos valamennyi munkafolyamat koordinációját jelenti, azaz valójában egy nagy csapatmunka megszervezéséről szól.
• Mióta dolgozol a kiadóban?
• 2004 óta. Igazából még nem kaptam meg a diplomámat, de már nem kellett nagyon órákra járnom, így akkor adtam be a jelentkezésemet. Emlékszem, éppen Finnországban tanultam ösztöndíjjal, amikor az önéletrajzomat írtam, és sokat szenvedtem, mert a finn billentyűzettel csak nagy nehezen tudtam előállítani ékezetes betűket. Szerkesztőként kezdtem, és négy év után lettem kiadóvezető.
• Honnan jött az ötlet, hogy könyvkiadóba jelentkezz?
• Mindig is érdekelt az írás, a szerkesztés, a szövegekkel való foglalkozás. Már a középiskola alatt is írtam a helyi újságba, és egyetemistaként is dolgoztam az akkori egyetemi lapnak, a Pécsi Campusnak. A kommunikáció szakon volt könyvkiadással, kiadói ismeretekkel kapcsolatos képzés, ezeket az órákat is elvégeztem. Nem is tudom máshol elképzelni magamat, mint a könyves szakmában! (Nevet.) Azt hiszem, egyenes út vezetett ide.
• Magyar–kommunikáció szakos voltál az egyetemen. Mik azok a BTK-ról hozott ismeretek, tapasztalatok, amik hozzásegítettek, hogy négy év alatt szerkesztőből kiadóvezetővé avanzsálj?
• Magyar szakosként nyelvészetet és irodalmat is hallgattam. Általános műveltségben és lexikális tudásban mindkettő biztos háttértudást adott, amire aztán később bátran támaszkodhattam. Kommunikáció szakosként inkább a kommunikáció társadalmi vonatkozásai érdekeltek. Azt hiszem, ennek a szaknak köszönhetően inkább egyfajta szemléletmóddal gazdagodtam, hiszen sok múlik azon, hogyan látjuk a világot, mit veszünk észre belőle, és hogyan értelmezzük azt. Hogy mi segített abban, hogy most kiadóvezetőként dolgozom? A fentieken kívül nyilván a szerencse és a véletlen is.
• Arra gondolsz, hogy jó időben jó helyen kell lennie az embernek?
• Igen. Ugyanakkor persze a körülményeket, a lehetőségeket sokban alakítjuk saját magunk.
• Több közösséghez is tartoztál, a kommunikáció szakon demonstrátor is voltál, és említetted, hogy a Pécsi Campus újságírói közt is próbára tetted magad.
• Igen, demonstrátorként sokat segítettem a különböző programok szervezésében, s rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Kétszer is részt vettem az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, s mindkétszer dobogós helyen végeztem. Az ezredforduló környékén a kommunikáció szakot egyébként nagyon pezsgő élet jellemezte, mindig történt valami: megnyílt egy kiállítás, tanszéki kiadványt szerkesztettünk, közös kirándulást, tanszéki estet szerveztünk… A diákok nagyon aktívak voltak, a tanárok pedig bátorították, felkarolták a jó ötleteket. Meghatározó élmény volt számomra a Pécsi Campusnál is dolgozni, hiszen ezt az egyetemi lapot akkoriban országos szinten is számon tartották, színvonalas, önszerveződő, autonóm közéleti magazin volt, jó társasággal.
• Miért éppen magyar–kommunikáció szakra jelentkeztél?
• Azt is mondhatnám, hogy családi hagyomány, de nem emiatt jöttem Pécsre. Igaz, nyilván az is közrejátszott a döntésemben, hogy édesapám is újságíró, és a nővérem is ezekre a szakokra járt, tehát tisztában voltam vele, mire számíthatok. Persze a döntés hátterében nyilván ezer dolog állt, amit nem is lehetne mind összeszedni. Végül aztán nem is adtam be máshová a jelentkezésemet.
• Csak erre az egyetlen szakpárra?
• Igen, de a gimnáziumi eredményeim alapján valójában számítottam rá, hogy sikerülni fog a felvételi. (Mosolyog.) Akkoriban egyébként érdekes volt a kommunikációs felvételi, hiszen a középiskolában nem tanultunk ilyesmit, így egy megadott tételsor és olvasmánylista alapján kellett készülni. Én komolyan vettem ezt, szinte mindent elolvastam, és ahogy haladtam a könyvekben, egyre biztosabban tudtam, hogy ez az egész kifejezetten érdekel.
• Visszatérve a munkádhoz, nagyon lelkesen beszéltél róla, láthatóan nagyon szereted, elégedett vagy.
• Igen, valóban szeretem a munkámat, hiszen sokrétű, rengeteg kihívást jelent, és időről időre hoz valami újat, ami miatt nem lehet megunni… Jó végigkísérni egy-egy könyvet az ötlettől a kézirat megszületésén át egészen addig, amíg kijön a kötet a nyomdából. Sőt még itt sincs vége, hiszen a promóció, a könyv utóélete szintén nagyon érdekes. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy lehetőségem van azzal foglalkozni, amit a magyar és a kommunikáció szakokon tanultam, s hogy a példám azt mutatja, bölcsész diplomával is szép karriert lehet befutni.
• Mit tanácsolsz a mostani felvételizőknek, mire figyeljenek, mit tegyenek annak érdekében, hogy hozzád hasonlóan ők is már az egyetemi éveik alatt szerezzenek egy olyan állást, ami összhangban áll velük, és amivel szeretnek foglalkozni?
• Szerintem nem jó, ha pusztán csak sodródnak az egyetem alatt, és öt év elteltével kétségbeesnek, hogy most mi lesz... Hozzák ki a lehető legtöbbet az itt töltött évekből, legyenek nyitottak, lássák meg a lehetőségeket, és próbálják ki magukat a lehető legtöbb területen. Így van talán a legnagyobb esély arra, hogy rájöjjenek, mi az, ami leginkább érdekli őket, amiben valóban jók.
• Ha könyvet írnál a BTK- ról, mi lenne a címe?
• Ez jó kérdés, hiszen tapasztalatból mondhatom, hogy igazán jó címet találni nagyon nehéz. Mindenesetre azt próbálnám sugallni, hogy a legszebb éveinket töltjük az egyetemen, s ezért érdemes kihozni belőlük a legtöbbet. (Mosolyog.)
 

Tipp

Megosztanád ismerőseiddel a kedvenc egyetemhez fűződő emlékedet? Töltsd ki a Kedvencek fül alatt!

Csoportok

Tablóképek

Nincs az Ön évfolyamában más regisztrált felhasználó.

Üzenőfal

  • Szalai Attila: Magyar-történelem szakon végeztem 1984-ben.Hihetetlen, hogy szinte senki nincs, aki abban ...
  • Szalai Attila: Mindenkit üdvözlök, akik 1984-ben, vagy akörül végeztek.
  • Banyai Krisztina: Én senkit nem találok itt... Neha kapok egy üzenetet hogy ...

Az Európai Unió által társfinanszírozott projekt, amely hozzájárul az Európai Unió polgárai közötti
gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségének csökkentéséhez.