Bezzeg Réka interjúja Dr. Polyák Gáborral

Dr. Polyák Gábor médiajogász a Jogi Kar Informatikai- és Kommunikációs Jogi Tanszékének egyetemi adjunktusa, valamint a Bölcsész Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének óraadója, és egykori hallgatója.
Egyetemi éveiről, azok kettőségéről, az „itt” (ÁJK) és „ott” (BTK) szerzett tapasztalatairól, kapcsolatairól beszélgettem vele a PTE Dohány utcai épületében. Amíg ő teát főzött, vetettem egy szempillantást az irodájára…


„Az én szakmai történetem sokkal kevesebb lenne a Kommunikáció Szak nélkül.”


• Köszönöm a teát. Milyen ízű?
• Szívesen. Mangós-epres, azt hiszem.
• Ahogy látom, az irodádban számos plakátot tettél ki a falra, mesélnél ezekről egy kicsit?
• Ezek a plakátok egy éves rendezvénysorozatnak a plakátjai. Most éppen készülőben van a legújabb. Ugye mi informatikai jogi, médiajogi, távközlésjogi témákkal foglalkozunk, ezt nem könnyű Pécsről űzni, gyakorlatilag minden tevékenységünk Budapesthez kötődik. Ez az egy olyan konferencia van, amit most már kitartóan, 12. éve itt Pécsen rendezünk meg, és ezzel próbálunk meg ide - Budapestről leginkább - közönséget szerezni. A plakátok annyiban egyébként kötődnek a Bölcsész Karhoz, hogy a tervezőt, Nagy Robit a Kommunikációs Tanszékről ismerem.
• Tehát a téma informatikai és jogi, viszont a dizájn abszolút a Kommunikációs Tanszékről ered.
• Meg az érzékenység az iránt, hogy legyen dizájn, és legyen valamiféle olyan mondandó egy plakáton, amit megért az, aki elsőre ránéz.
• A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztél, aztán Bécsben informatikai-jogi, jogi-informatikai tanulmányokat folytattál. Pécsre visszatérve az ÁJK-n jogászként doktoráltál, valamint a BTK-n kommunikációs tanulmányokat is végeztél. Miért jelentkeztél Kommunikáció Szakra?
• Gondoltam, hogy ez a kérdés fel fog merülni, és erre nagyon jó válaszom nincs. Illetve van egy nagyon személyes vonatkozás. Volt akkor egy barátnőm, akivel úgy éreztük itt a jogon, hogy vannak az előadások között, meg az előadások helyett olyan időszakok a joghallgató életében, amiket másképp is el tud tölteni, nem feltétlenül a klasszikus lazulós módon. Nézzük meg, hogy mi mást lehetne tanulni, ami azért még úgy várhatóan belefér az időbe és az energiába. Aztán mind a ketten a BTK-ra jelentkeztünk, én magyar-töri szakra is jelentkeztem annak idején. A Kommunikáció, - most ez egy kicsit degradálóan hangzik, de aztán nem az, mert én nagyon sokat köszönhetek ennek a szaknak -, azért úgy tűnt, hogy párhuzamos képzésben elvégezhető. Akkor még más volt az oktatás rendszere, főleg a jogon, tényleg be lehetett illeszteni egy ilyen párhuzamos képzést, azt gondolom, kicsit talán könnyebben, mint most. Először vendéghallgatóként kezdtük, aztán már nem együtt, de mind a ketten végigcsináltuk.
• Arra számítottál, hogy a kommunikáció a joggal párhuzamosan, könnyen elvégezhető. Végül mit kaptál?
• Azt gondolom, hogy féllábú lett volna az én egyetemi életem, ha nem mentem volna a Bölcsész Karra, az nagyon más világ mindenféle szempontból. A közösség szempontjából is nekem az egy nagy élmény volt, hogy itt (a jogon – B.R.) a 300 fős évfolyamon azért könnyű volt annak idején elveszni. Azt gondolom, hogy ez azóta sajnos rosszabb lett, a kreditrendszertől ugye még az évfolyamok is darabokra hullottak. Ott (a Kommunikáció Tanszéken –B.R.) meg egy kis tanszék, egy viszonylag kis társaság, mindenki mindenkivel tegező viszonyban van, a tanszékvezetőtől a frissen bekerült gólyáig. Átlátható a társaság is, viszonylag könnyű beilleszkedni egy ilyen közegbe, és nyilvánvalóan más a képzésnek a menete is. Akkor itt a jogon nagyon mereven meg volt határozva, hogy melyik félévben milyen vizsgákat kellett tenni. Ahhoz képest ott volt ez a nagyon laza kreditrendszer, és nyilván maga a kommunikációtudomány is egy egészen más, sokkal szellősebb terület, mint a jog. Itt az ember megszokta, hogy megtanul vizsgánként néhány száz oldalt és azt a lehető legpontosabban visszamondja. Ehhez képest egy bölcsész vizsga egy egészen másfajta felkészülést, másfajta rákoncentrálást igényelt. Maga a vizsga is egy sokkal kötetlenebb, szellemileg szabadabb esemény volt. Abban nem csalódtam, hogy azt a fajta energiát nem kellett még egyszer beletenni, amit mondjuk egy jogászképzésbe. Viszont ez nem jelenti azt, hogy abból ilyen módon kevesebb jönne ki.
• Hogy érted, hogy azt a fajta energiát nem kellett még egyszer beletenni?
• A vizsgaidőszak nem nőtt duplájára. Nem kellett mondjuk még ezer oldalt megtanulni. Egészen másfajta vizsgaidőszak az, amit akkor nekem a Bölcsész Karon teljesíteni kellett. De mondom, ez nem jelenti azt, hogy a hozadéka ne lett volna nagyon értékes.
• Mik voltak ezek a hozadékok?
• Az, hogy én itt vagyok, és hogy azzal foglakozok, amivel, ez azért alapvetően annak köszönhető, hogy elvégeztem a jog mellett a Kommunikáció Szakot. Nem tudnék igazán különbséget tenni, hogy nekem mondjuk az elmúlt tíz évemben melyik volt a fontosabb. Többnyire jogászként jelenek meg, de mindig olyan jogászként, aki egyébként a kommunikáció tudományával is kicsit behatóbban foglalkozott, mint az, aki jogászként egyszer valahogy a média területére téved. Azt gondolom, nagyjából két olyan ember van, aki meghatározta azt, hogy én most hol tartok. Az egyik ott ül a másik szobában, Dr. Balogh Zsolt György, a főnököm, akivel pont egy olyan pillanatban találkoztunk, amikor keresett embert a tanszékre, és egymásra találtunk. Azóta ez teljesen jól működik. A másik pedig Horányi Özséb, aki a Kommunikációs Tanszéket akkor még vezette. Én őt még hallgatóként kerestem meg azzal az ötlettel, hogy itt tanulok jogot, ott meg tanulok kommunikációt, ez a kettő nemigen ér össze, mi lenne, ha megpróbálnánk egy olyan órát összerakni, ahol a médiajogról a kommunikáció szakos hallgatók valamit hallanak. Ami nekem is óriási falat volt, így a két egyetem mellett, még plusz egy rendszeres felkészülés ezekre az órákra… Nyilván az elején elég döcögősen is ment. De az, hogy én egyetemen maradtam, az nagyjából ennek köszönhető, az nagyjából így dőlt el.
• Azóta is tanítasz a Kommunikáció- és Médiatudományi Szakon.
• Igen, a mostani tanszékvezetéssel is, és a tanszék minden tagjával azt gondolom, hogy nagyon jó viszonyban vagyok. Nagyon szeretek oda járni, a hallgatókat is nagyon szeretem. Az én szakmai történetem sokkal kevesebb lenne a Kommunikáció Szak nélkül.
• Az ÁJK-n egyetemi adjunktusi fokozatot szereztél, itt is tanítasz. Mik azok az értékek, mik azok a szemléletek, amiket a Kommunikációs Tanszékről, vagy ha úgy tetszik, a BTK-ról át tudtál ide is hozni?
• Ez megint kölcsönös. Azt gondolom, hogy vittem a bölcsészképzésbe egy olyan fegyelmezettséget a saját óráimon, amit nyilván itt örökítettek rám, és hoztam egy olyan háttértudást a jogi óráimhoz, meg talán az átlagos jogászkollégánál kicsit fesztelenebb stílust a hallgatók irányába, amit meg ott tanultam. Az a háttértudás, ami a kommunikációs diploma megszerzéséhez összegyűlt, egyértelműen ott van minden médiajogi órában is. Meg nagyon sokáig azt a tényleg nagyon laza oktatói mentalitást, - nem szakmai értelemben, hanem a hallgatókkal való kapcsolatokban - próbáltam tartani az itteni hallgatókkal is, amit a Kommunikáció Tanszéken megtapasztaltam. Ez nem volt eleve sem könnyű, és miután az ember kora, hogy is mondjam, egyre nagyobb távolságra kerül az éppen oktatott hallgatók korához képest, ez egyre nehezebb. Úgyhogy most már nem tegeződök, nem erőltetem ezt a kérdést itt. A Bölcsész Karon mindig sokkal könnyebben mennek az ilyen közvetlenebb kapcsolatok.
• Azért tegyük hozzá, hogy fiatal vagy, 33 éves, tehát nincs olyan nagy generációs vagy korkülönbség, ami feltétlenül indokolná a magázást.
• Egyrészt a joghallgató ilyen szempontból egy kicsit mindig merevebb volt. Én is joghallgatóként itt úgy viselkedtem, ahogy egy joghallgató. Itt nem nagyon merült fel, néhány oktatót leszámítva, például a mostani főnökömet, az, hogy tegeződjünk. Nagyon más itt a viszonyrendszer. A Bölcsész Karon egy tanszék elvisz nagyjából egy egész képzést. Itt pedig egy képzés van, és erre van sok tanszék. Tehát egészen más intenzitású a kapcsolattartás a hallgatókkal. Én tulajdonképpen itt a hallgatókkal általában csak „nem kötelező órákon” találkozok, amiket azok a kevesek vesznek fel, akik úgy érzik, hogy amit én mondok, az nekik érdekes lehet. A Bölcsész Karon meg gyakorlatilag mind a mai napig találkozok mindenkivel. Ott szinte adódik az, hogy az ember még most is szorosabb kapcsolatot tud kialakítani hallgatókkal.
Kik azok az emberek, akikre szívesen emlékszel vissza, és kik azok, akikkel még a mai napig is tartod a kapcsolatot a Kommunikációs Tanszéken?
• Az egész tanszékre szívesen emlékszem vissza, és az egész tanszékkel tartom a kapcsolatot. Ahogy mondtam, Horányi Özséb egyértelműen fontos mérföldkő volt az én élettörténetemben, és mind a mai napig vissza-visszatérek hozzá valamilyen okból. Nekem ő azóta is több segítséget nyújtott, voltak közös tevékenységeink is. Azóta is sokat köszönhetek neki, nagyon örülök és büszke vagyok rá, hogy vele ilyen módon együtt dolgozhatok. Szijártó Zsolttal is (a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék jelenlegi tanszékvezetője -B.R.) jó a kapcsolatom, szakmailag is, emberileg is. Nagyon jó dolgom van azon a tanszéken, mert bármilyen ötlettel előállok, akkor mindig nagyon szívesen és lelkesen reagálnak rá. Tényleg azt tudom mondani, hogy mind a mai napig én az egész tanszékkel, az újabbakkal is, - nyilván azokat kevésbé ismerem, akik nálam fiatalabbként kerültek be a tanszékre -, mindenkivel jóban vagyok.
Végülis hogyan zajlott a munkakeresésed? Említetted azt, hogy a főnököddel szakmailag nagyon egymásra találtatok, és ilyen szempontból könnyű volt egyetemi adjunktusként, az Informatikai- és Kommunikációs Jogi Tanszéken elhelyezkedni. Mi segített még ebben?
• Miután ez az egymásra találás elegendőnek bizonyult, nem volt szükség másra. Az egyetemen való bennmaradás, az itteni állások mindig bizalmi állások is egyben. Ritkán fordul elő, hogy teljesen nyílt versengés van egy egyetemi státuszért. Ezekre a helyekre azok szoktak bekerülni, akik hallgatóként is már valamilyen módon a tanszékhez szorosabban kötődtek. Úgyhogy én nem kerestem állást. Abban a nagyon szerencsés helyzetben voltam, hogy miután végeztem, július 1-jén már itt, egyetemi tanársegédként kezdhettem meg a nyári szünetet.
2008 és 2009 között Majtényi Lászlónak, az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) akkori elnökének voltál a tanácsadója, majd az ő lemondását követően 2010-ben Sólyom László és Bajnai Gordon Téged jelölt a Testület elnökének. Ezt a jelölést - amihez egyúttal gratulálok is - elfogadtad, és szakmai sikerként könyvelted el. Mik azok a BTK-ról hozott tapasztalatok, tudások, amik hozzásegítettek ehhez a jelöléshez?
• Köszönöm, de utólag nyilvánvaló, hogy az volt a szerencsésebb kimenetel, ahogy történt a történet. Meggyőződésem, hogy a jelölésem kizárólag egy szakmai elismerés volt. Hogy ez megszülethessen, ahhoz egy olyan szakmai út kellett, aminek szerves részei voltak kommunikációs tanulmányaim. Az ORTT körül működő kutatóintézetbe is például először Horányi Özséb megbízásból, támogatásával kerülhettem be. Ott összeért mindaz az addigi nyolc-kilenc éves munka, amiben nagyon hangsúlyos az, hogy a Kommunikációs Tanszéken tanultam, tanítottam.
Május 18-án tartod habilitációs előadásaidat. (P. G. mosolyog) Milyen érzés az, hogy a jogtudomány doktorai mellett Horányi Özséb is jelen lesz elnökségi tagként?
• Igen, itt egy újabb kapcsolódási pont a Tanszékhez és Horányi Tanár Úrhoz. A habilitáció az egyetemi pályafutás szempontjából egyfajta pont, mert onnantól kezdve az ember – persze előtte is, de főként a habilitáció után – önálló egyetemi embernek van elkönyvelve. Azt gondolom, hogy ez a méltó lezárása az első tizenegynéhány évnek, ennek így kell történnie, hogy ő is ott lesz.


 

 

Tipp

Megosztanád ismerőseiddel a kedvenc egyetemhez fűződő emlékedet? Töltsd ki a Kedvencek fül alatt!

Csoportok

Tablóképek

Nincs az Ön évfolyamában más regisztrált felhasználó.

Üzenőfal

  • Szalai Attila: Magyar-történelem szakon végeztem 1984-ben.Hihetetlen, hogy szinte senki nincs, aki abban ...
  • Szalai Attila: Mindenkit üdvözlök, akik 1984-ben, vagy akörül végeztek.
  • Banyai Krisztina: Én senkit nem találok itt... Neha kapok egy üzenetet hogy ...

Az Európai Unió által társfinanszírozott projekt, amely hozzájárul az Európai Unió polgárai közötti
gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségének csökkentéséhez.